Chapter 24 - THE END

 Biztosra vettem, hogy Hana észre fogja venni a kezem munkáját. Azt nem mondanám, hogy a rajongóm volt, de ismert, és szerette a munkáimat. Igazából ő volt az egyik, a kevés ismerősöm között, aki elismerte a tehetségem. Ezért biztos voltam, hogy Jongin nem takargathatja ezt a kis titkát, bár nem is feltételeztem róla, hogy ezt tenné akkor is, ha a nővérem nem fogna gyanút.

 Aztán, abban is biztos voltam, hogy a kis meglepetésünk Chanyeollal, tuti tetszeni fog mind a kettőjüknek. Hananak minden, hisz ő imádja ezeket a romantikus, de visszafogott dolgokat, Jonginnek meg talán a gesztus lesz az, ami meghatja. Valójában az én ötletem volt, de Chanyeol is rengeteget segített. Talán még túl sokat is…

Szombaton, a nagy napon, Chanyeollal jóval korábban elmentünk, hogy a kajákat megcsináljuk és az italokat előre behűtsük. Én a kinti meglepetést csináltam, míg az óriás összedobta a salátákat, majd szépen neki fogtunk a sütik készítéséhez, mivel én azt akartam, hogy azok, teljes mértékben frissek legyenek. Az utolsó pillanatban vittük ki a tűzforró finomságokat, mikor Jonginék megérkeztek. Hangtalanul és szinte láthatatlanul sürgölődtünk, aztán leléptünk. Mikor Jongin felhívott, már a kocsiban ültem Chanyeollal.

 - Mit akart? – kérdezte.

 - Most jutott az eszébe a kaja – ráztam meg a fejem. – Komolyan! Nem értem miért segítettem neki. Ez egy remek alkalom lett volna, hogy…

 Hirtelen elhallgattam, lesütöttem a szemeimet. Chanyeol visszatartotta a lélegzetét, hallottam, ahogy ő is meglepődik, majd lassan kifújta a levegőt és felém fordult.

 - Volna. Múlt idő, Haneul – mosolyodott el.

 Viszonoztam a pillantását, de nem mosolyodtam el. Farkasszemet néztünk egymással, próbáltunk a másikba látni, de nekem az volt az érzésem, hogy Chanyeol már réges-régen tudta azt, amit még én magamnak sem mertem bevallani. Az összes gondolatomat megértette, tudta a cselekedeteimnek az okát, azon túl is, amiket én vallottam be neki homályosítva.

 Chanyeol a valós énemet látta, ami az ezer meg egy álarc mögött bújt meg.

 Kinyitottam a számat, majd becsuktam és megszakítottam a szemkontaktust. Nem akartam, hogy belém lásson. Elfordultam és mereven bámultam ki az ablakon a sötét éjszakába. Chanyeol beindította a kocsit, majd elindultunk. Az út nagy részében csendben voltunk, de nem abban a nyugodt csendben, hanem a feszült, kínos csendben. Láttam a szemem sarkából, hogy néha erősebben szorítja meg a kormányt, aztán magamon éreztem a tekintetét, amint lopva rám pillantott. Én makacsul szegeztem előre a tekintetem, és csak az összes többi érzékszervemre hagyatkoztam.

 Talán Szöul szélén járhattunk, amikor meguntam a köztünk feszülő kínos csendet és elkiáltottam magam.

 - Az isten szerelmére, csak… beszéljük meg! – csaptam a combomra. – Úgy érzem magam veled, mint két mókus, akik kerülgetik egymást!

 Chanyeol nem nézett rám, csak meglepetten felvonta szemöldökét, elmosolyodott, majd a gázra lépett, de nem szólt egy szót sem. Éreztem, hogy tervez valamit, így én sem szóltam többet.

 Végül kilyukadtunk Chanyeol házánál. Mivel engem sem ejtettek a fejemre, így felszólalt bennem a racionális énem, aki figyelmeztetett arra, hogy itt egy kevéssel több lesz, mint beszélgetés. Legalábbis ezt súgta az a picike hang a fejemben, de jobbnak láttam nem figyelni rá. Csendben követtem Chanyeolt a házába, majd helyet foglaltam a jól ismert kanapéján.

 A colos persze hazai terepen, teljesen otthonosan és kényelmesen járkálgatott. Átöltözött, majd a konyhában italt készített, amit behozott, majd átadta az egyik bögrét. A langyos tea illata megcsapta az orromat, ami azonnal ellazított. Magamban elismerően hümmögtem az ellátmányért, amit
valószínűleg nem véletlenül kaptam, hisz Chanyeol számára én egy nyitott könyv voltam.

 - Nos, akkor beszéljünk – helyezkedett el mellettem vendéglátóm is. Az arcán a letörölhetetlen vigyor ott figyelt, még akkor is, amikor a teát szürcsölgette.

 - Izé, én nem így gondoltam… vagyis, hogy nem most, hanem… az autóban haza… fele… – nyögdécseltem egyre vörösebben, aztán jobbnak láttam, ha a teára fordítom a figyelmem.

 - Én úgy gondoltam, jobb minél előbb túlesni rajta – vont vállat szórakozottan Chanyeol. Előrehajolt, s letette a bögréjét az asztalra, majd felém fordult, könyökét a kanapén megtámasztva, állát a tenyerébe helyezve kezdett mustrálni az idegesítő vigyorával együtt. – Rajta, ki vele!

 - Én nem úgy értettem… – nyüszítettem teljes mértékben a bögrébe bújva és a lehető legkisebbre összehúzva magam. – Nem mehetnék mégis haza?

 Ekkor Chanyeol összevonta szemöldökét és elkomorult arccal hajolt közelebb.

 - Talán rosszul gondolom? – kérdezte halkan. – Az a seggfej ennyire…

 De nem fejezte be. Dühösen pattant fel, és állt meg felettem. Ahogy ott tornyosult felettem, villámló tekintettel, valahogy a nyugtalanság elillant belőlem. Teljesen üressé váltam.

 - Haza viszlek. – mondta és már indult volna ki, de megragadtam a kezét.

 Erősen markoltam a hatalmas kezet, szinte kétségbeesetten kapaszkodtam belé.

 - Én… érzek irántad valamit – nyögtem ki szerencsétlenül, vöröslő fejjel.

 Az óriás lassan visszaült mellém, de nem engedtük el egymás kezét.

 - Mit érzel? – kérdezte csendesen.

 - Többet. Sokat. De nem tudom, hogyan… - Idegesen felszusszantam. – Sehunnal való kapcsolatom vége felé már tudtam, hogy nem vagyok közömbös irányodba, de nem akartam olyan lenni, aki azonnal beleveti magát egy újabb kapcsolatba, mihelyst vége az előzőnek, meg hát…

 Döbbenten meredtem magam elé és forrtak a torkomra a szavak. Hirtelen hasított belém a gondolat, ami elsöpört mindent és ott lebegett komoran a fejem felett. Kihúztam a kezem Chanyeoléból, aki aggódva kapott utána, de eltoltam magamtól.

 - Mi az, Haneul?

 - Mi van ha… - pillantottam rá elkeseredve. – Ha ez az egész csak Kim mama akciójának köszönhető? Ha csak miatta kedvellek, de ez nem… ez nem őszinte érzés, hanem csak fellángolás?

 Éreztem, ahogy könnyek lepik el a szememet elhomályosítva Chanyeol kétségbeesett arcát. Nem láttam jól az arcán átsuhanó érzéseket, nem láttam a tekintetében lejátszódó gondolatokat. Ám nem is volt rá szükségem. Az óriás ölelő karjai határozottan fonódtak körém és vontak a mellkasára, ahol hallottam és éreztem a hevesen verdeső szívét.

 - Ezen kár törnöd a fejed – nevetett fel. – Engem nem zavar, ha csak egy fellángolás. Majd szépen kialakul a többi, vagy ha nem, hát az sem baj. E-ez nem olyan, mint egy életre szóló szerződés. Ki kell próbálni, csak azután dönteni. Ehhez idő kell.

 Megdöbbentettek Chanyeol szavai, de egyben jól is estek. Arcomat mélyebbre fúrtam vállgödrébe.

 - Akkor… - motyogtam fáradtan. – Mi most…

 Nem láttam, de éreztem, hogy Chanyeol elmosolyodik. Megsimogatta a hajam, majd eltolt magától. Szemeiben vidámság és határozott vágy tükröződött. Sütött róla az elégedettség és a boldogság, ami hamar rám is rám ragadt.

 - Mi most együtt vagyunk – mondta ki helyettem, de még így is belepirultam. Teljesen más volt ez, mint amikor Sehunnal voltam. Viszont Chanyeol sem hazudtolta meg magát. Vállamra tette két kezét, fejét lehajtotta, és egy hatalmasat sóhajtott. Mikor ismét rám emelte tekintetét, csintalan félmosolyra húzta száját, de tekintete perzselte a bőrömet. – Ezt már régóta meg akarom tenni. – mondta majd odahajolt és megcsókolt.

 Szája akaratosan mégis gyengéden falta az enyémet, egyre forróbbá és forróbbá téve a levegőt és a bőrömet. Hamar belefeledkeztem tökéletes csókjába, és a helyzetbe, amibe kerültünk. A keskeny kanapén, ami hirtelen kényelmessé és tággá változott, elhelyezkedve kényeztettük a másikat. Chanyeol teste az enyém felett, hozzám simulva feküdt, tenyere égette a csípőm, s ajkainak menthetetlenül a függőjévé váltam.

 Nem szívesen, de elhúzódtam tőle, mire Chanyeol is ellenkezése végett felmordult, de állam és nyakam csókolgatásával folytatta. Szapora lélegzetvételeim miatt féltem megszólalni, és nagyon is jól estek a colos, mind az ajkával, mind az addigra felfedezőútra indult kezével folytatott tevékenysége. Ám nem hagyhattam, hogy női büszkeségemen csorbát ejtsen bárki is, így összeszedtem minden erőmet, és eltoltam magamtól az óriást. Chanyeol homlokráncolva és értetlen tekintettel meredt rám.

 - Ne siessünk el semmit sem – simogattam meg mosolyogva az arcát.

 - Most komolyan?! – morrant fel kínok közt. Nagyon is jól éreztem nemtetszésének okát, de ez nem épp egy olyan dolog volt, ami fontos befolyással rendelkezne.

 Szánakozva néztem rá.

 - Halálosan komoly, bocsi – rántottam meg a vállam.

 Chanyeol felszusszant, de nem erőltette tovább. Befészkelte magát mellém, s felkönyökölve pillantott le rám, míg hosszú ujjai a hasam érzékeny bőrét cirógatta.

 - Hihetetlen vagy. Mire fel ez a szemérmeskedés? – húzta fel kérdőn egyik szemöldökét. – Néha igazán nem értelek…

 Felkacagtam.

 - Hidd el, sokan vannak így. Meg hát, azt mondtad, hogy adjunk időt a dolognak. Én úgy gondolom, ez mindenre vonatkozik – vigyorogtam rá szemtelenkedve, mire belecsípett a hasamba. – Áú!

 - Megátalkodott boszorkány vagy. Egy igazi feminista! – bújt a nyakhajlatomba és csókolta meg a bőröm. – Ez tetszik…

  Végül még úgy egy órán át nem tudtunk elszakadni se egymástól, sem pedig a kanapétól. Anyám hívása vetett végett a dolgoknak, majd Chanyeol úriember módjára, nagy nehézségek árán, de hazafuvarozott.

 Letörölhetetlen vigyorom mindenkinek feltűnt, így sokáig nem is tudtam leplezni a tényt, hogy végül Kim mamának sikerült minket összeboronálnia, de Chanyeollal szentül állítottuk, hogy csupán elindította a folyamatot. Persze, aki nálunk is jobban örült ennek a ténynek, az a nővérem volt. Rendesen meg is könnyezte, bár valószínűleg a jól sikeredett estéje is közre játszott benne.

 Aztán elérkezett az esküvő. Minden a helyére került, szent volt a béke, és végre nekem is sikerült őszintén örülni testvérem házasságának. Jongin nem bírt hálálkodni és ölelgetni, nővérem sírva köszönt meg nekem mindent, és szégyen, nem szégyen, nekem is kicsordult egy könnycseppem, de ha lehetett volna, azt is visszaerőszakoltam volna. Chanyeol persze azonnal rávetette magát a témára és még napokig hallgathattam cukkolását.

 Így visszagondolva, sehogy sem értem, miért akartam ennyire Hana és Jongin közé állni. Azok ketten annyira összeillettek, mint a ketchup és a sült krumpli. Az egyik a másik nélkül élvezhetetlen. Önző vágyaim majdnem a vesztemet okozták, de szerencsére hamar kinyílt a szemem, és visszafordultam a szakadék széléről. Persze ebben nem kevés szerepet játszott Chanyeol, Hana, és valahogy még Jonginnak is sikerült a saját oldalára állítania. Szerencsés fickó, amiért ilyen felesége lehet, mint a nővérem, és olyan imádnivalóan pukkancs sógornője, mint én.

 Hisz Hanahoz akaratlanul is jár egy kishúg.